...vagy a faszbúk megöl minden blogot?
(Kommentelj, ha láttad a bejegyzést! Kíváncsi vagyok, ki mikor néz ide! For fun! :D)
Profilfotók
6 éve
2013. május 13., hétfő
2012. május 25., péntek
Fővárosi Állatkert
Kedves mindenki!
Páran már beszéltünk róla, hogy szívesen mennénk Budapestre az állatkertbe. Összeszedtem pár fontos információt a kiránduláshoz.
Nyitva tartás:
hétfőtől csütörtökig: 9.00-18.30
péntektől vasárnapig: 9.00-19.00
Belépő:
felnőtt: 2400 Ft
diák: 1700 Ft
csoportos felnőtt (min. 10 fő): 1800 Ft/fő (szerintem összejön a 10 fő)
A belépőjegyek érvényesek továbbá a Varázshegybe, a Pálmaházba és az Akváriumba is.
Parkolás:
Az Állatkerti körúton jelenleg ingyenes a parkolás, de a forgalmasabb napokon már a reggeli
órákban sem nagyon lehet szabad parkolóhelyet találni. Ilyen esetben
javasolják a néhány perces sétával elérhető 56'-osok terét (volt Felvonulási tér), ahol szintén ingyenesen lehet parkolni, és lényegesen több szabad parkolóhely áll rendelkezésünkre.
Útiköltség
Útiköltség
Az út kb. 480 km oda-vissza, ami durván 40 l üzemanyagot jelent. 425 Ft/l-el számolva (most kevesebb átlagosan, de ki tudja mennyi lesz) az 17000 Ft/autó. Az 5 fővel elosztva 3400 Ft-ot jelent fejenként.
Akinek van kedve hozzá, az írjon, és akkor megbeszélünk egy időpontot ami mindenkinek megfelel.
2012. május 17., csütörtök
Vasárnapi sütögetés
Egyszer
volt, hol nem volt, a Dunán túl, hol a Mecsek lábánál a vakond túr, volt egyszer
egy éhes társaság, akik kitalálták, hogy együtt étkeznének a közelgő
vasárnapon. Egyikük fel is vetette, hogy a hamburger remek étek lenne. Ekkor tréfáiról
hírhedt fogathajtó barátjuk felkurjantott, hogy olyat ő is szeretne enni,
viszont vasárnap világot látni akar menni. Ez a pár jó barát megegyezett, hogy
akkor falnak burgert, ha pajtásuk a vándorútról visszaérkezett. Így hát más kaja
után gondoltak. Tanakodtak, tanakodtak, mire a szépséges és nagyon okos, de
szerény, pont ezért tökéletes és hihetetlenül népszerű királykisasszony (én)
kitalálta, hogy pizzát kéne sütni abban a kemencében, ami annak a lovagnak a
hajlékában van, akiért úgy epekedik. Erre a nagy, erős és szívdöglesztő lovag,
aki egyébként megállás nélkül beszél, azt tanácsolta, hogy ezt is, és minden
hasonlóan jó étket tartogassunk olyan alkalomra, mikor létszámunk teljes. Így
ezen hét utolsó napján a menü hús lesz, s kinek mi jó falat.
2012. január 13., péntek
Itthon a legjobb
Bocsi, de ezt a videót nem tudom nem megosztani veletek:
Nekem nagyon tetszik! Neked?
Nekem nagyon tetszik! Neked?
2011. december 22., csütörtök
2011. december 19., hétfő
nosztalgia rovat
Hi dudes!
Bátorkodtam feltölteni az összes gépemen található buliképet. Az albumokat a linkek birtokában bárki láthatja, valamint a latcsiblog felhasználójával meg lehet tekinteni ;) jééj!
2011. november 7., hétfő
2011. október 16., vasárnap
Sziasztok, kispajtások!
Október 21-24 között Pécsen (tudom, Sofőr: Pécsett) leszünk Leslievel. 22-én ugyan osztálytalim van, de a többi napon ráérek/ráérünk, össze kéne hozni valamit.
Remélem, olvassa mindenki a blogot (nem úgy, mint én, mert én hónapok óta nem jártam itt...), megfelelőbb fórumnak tűnt, mint a facebook. Nem hiszem, hogy a főnökömet, a volt főnököm lányát, a szomszéd Marinénit, vagy az utoljára óvodában látott kispajtást érdekelné, hogy mikor megyek haza. Bár engem sem érdekel, hogy mit ettek vacsira, és milyen zenét hallgatnak éppen...
Szóval a lényeg: értekezzünk, szervezkedjünk, és minél többen legyünk, mert nagyon rég láttalak titeket :(
Pussz mindenkinek
Október 21-24 között Pécsen (tudom, Sofőr: Pécsett) leszünk Leslievel. 22-én ugyan osztálytalim van, de a többi napon ráérek/ráérünk, össze kéne hozni valamit.
Remélem, olvassa mindenki a blogot (nem úgy, mint én, mert én hónapok óta nem jártam itt...), megfelelőbb fórumnak tűnt, mint a facebook. Nem hiszem, hogy a főnökömet, a volt főnököm lányát, a szomszéd Marinénit, vagy az utoljára óvodában látott kispajtást érdekelné, hogy mikor megyek haza. Bár engem sem érdekel, hogy mit ettek vacsira, és milyen zenét hallgatnak éppen...
Szóval a lényeg: értekezzünk, szervezkedjünk, és minél többen legyünk, mert nagyon rég láttalak titeket :(
Pussz mindenkinek
2011. október 14., péntek
Tanárnő kérem, ...
Biztos mindenki emlékszik kis iskolás korából arra tyúkanyó jellegű kedves tanítónénire, aki biztonság érzettel tölt el, aki, ha megdorgál valamiért lelkiismeretfurdalásod lesz, és olyan meleg szeretettel néz rád, kicsit Anyukádra emlékeztet. Ő igazi tanító, akinek ez nem szakma, nem hivatás, hanem az élete.
Ilyen karakter az az Oktató, akitől Sofőr és én a Fizikát hallgatjuk a Pollackon. Csak néhány apró vicces hiba csúszik ebbe a képbe. Például, hogy nem vagyunk 6-8 éves kis lurkók már.
Amikor a számunkra első, az előadóhölgy számára második "konferenciára" (mert Ő így hívja az előadást) belépett, én egyből megkérdeztem magamtól, hogy a takarítónő miért most jön? Miután letörölte a táblát, közölte, hogy Ő az oktató, majd kiosztotta a ZH-kat amiket meg kellett írnunk. Én többet tudtam mint Sofőr, mert nem csak a nevemet, hanem az EHA kódomat is felírtam. Ő akkor még pállottszájúkisgólyaként csak a nevééig jutott. A következő konferencián ennek a ZH-nak a komoly verzióját írtuk.
Azaz csak írtuk volna, ha nem csúszik egy apró málőr a dologba. Nevezetesen, hogy sikerült két feladatot abból a témakörből kiválasztani, amit csak a ZH megírás után vettünk. Furcsáltam is, hogy ilyen mennyiségekkel nem találkoztam a felkészülés során.
Így telnek mókával és kacagással a felsőoktatásban eltöltött napjaink Sofőrrel.
Ilyen karakter az az Oktató, akitől Sofőr és én a Fizikát hallgatjuk a Pollackon. Csak néhány apró vicces hiba csúszik ebbe a képbe. Például, hogy nem vagyunk 6-8 éves kis lurkók már.
Amikor a számunkra első, az előadóhölgy számára második "konferenciára" (mert Ő így hívja az előadást) belépett, én egyből megkérdeztem magamtól, hogy a takarítónő miért most jön? Miután letörölte a táblát, közölte, hogy Ő az oktató, majd kiosztotta a ZH-kat amiket meg kellett írnunk. Én többet tudtam mint Sofőr, mert nem csak a nevemet, hanem az EHA kódomat is felírtam. Ő akkor még pállottszájúkisgólyaként csak a nevééig jutott. A következő konferencián ennek a ZH-nak a komoly verzióját írtuk.
Azaz csak írtuk volna, ha nem csúszik egy apró málőr a dologba. Nevezetesen, hogy sikerült két feladatot abból a témakörből kiválasztani, amit csak a ZH megírás után vettünk. Furcsáltam is, hogy ilyen mennyiségekkel nem találkoztam a felkészülés során.
Így telnek mókával és kacagással a felsőoktatásban eltöltött napjaink Sofőrrel.
2011. október 7., péntek
Politizáljunk-E?
Sziasztok!
Már rég óta rágódom egy szerintem fontos kérdésen: politizáljunk-e?
A kérdés roppant egyszerű, és szerintem alapból mindenki ugyan azt válaszolná rá: NE!
Ellenben , ha jobban belegondolunk a kérdésbe, akkor máris nem olyan egyértelmű a válasz! Lassan-lassacskán felnövünk mindannyian, ki előbb, ki később. Eljött az az idő, hogy közülünk majdnem mindenkinek van már munkahelye, komoly kapcsolata, és lassan rájövünk arra is, hogy már nem az a legfontosabb, hogy este melyik kocsmában találkozzunk. Páran közülünk már elhagyták a szülői otthont, és már ízlelgetjük az élet azon oldalát, hogy a havi kiadás nem a vásárlandó ruhákat/söröket/PC-alkatrészeket jelenti, hanem bizony létezik egy olyan fogalom, hogy "rezsi". Akik sikeresen leszakadtak az otthoni kasszáról, azok megtapasztalhatták, hogy a kajaköltség nem egyenlő a gyorsbüfé, vagy a kajálda alkalomszerű látogatásával, hanem bizony van egy nagy fehér láda, ami ideális esetben hideget csinál magában, és hajlamos a kiürülésre, ami ellen bizony cselekedni kell, mert helyettünk tölti fel már senki, és akkor az egészséges étkezésről még nem is beszéltünk... Aki még nem számolt utána, meg fog döbbenni, hogy egy felnőtt ember egy hónapban mennyi pénzt képes "megenni". Sajnos keveseknek adatott meg, hogy kapjanak egy házat vagy lakást, és bizony-bizony egy albérlet, vagy a saját lakóegység törlesztőrészlete nem két forint...
A felsorolást folytathatnánk napestig, de szerintem mindenki érti a lényeget. Ha belegondolunk, mindegyikőnk életszínvonala jelentősen függ attól, hogy mi történik "odafenn". Sokan - ahogy magam is - a struccpolitikát részesítik/részesítették eddig előnyben. Nem akarunk beszélni róla, mert az nem változtat semmin; mert a másik véleménye más, és nem akarunk konfliktust; vagy mert egyszerűen nem értünk hozzá. Ezek a leggyakoribb kifogások, hogy miért ne politizáljunk. Persze legtöbbünknél ez ennél öszetettebb, és legtöbbször ezek keveréke a valóság. Ha a saját példámból indulok ki, akkor elmondhatom, hogy nem foglalkoztam a politizálással, amikor a "felnőttek" arról beszéltek, mert jellemzően vita lett a vége; ennek köszönhetően vajmi kevés valós tapasztalatom volt a témával kapcsolatban, tehát máris két kifogás érvényesült egyszerre.
Mostanában azt vettem észre, hogy az minden embernek van véleménye, csak nem feltétlenül osztja azt meg másokkal a fent említett okok miatt. Aki megosztja, az is úgy, hogy nem feltétlenül jártasabb a témában. Észrevettem továbbá, hogy az emberek túlnyomó többsége foggal-körömmel ragaszkodik a véleményéhez, már-már személyes küldetésüknek tekintik, hogy elmondják másoknak: nekik van igazuk (a politikai nézeteikben, ahogy sokminden másban is). Ezek az emberek, akik nem hallják meg a beszélgetőpartnerük szavát, és ezek miatt az emberek miatt kerüli mindenki a politizálást, és az ilyen szituációk miatt nem beszélünk politikáról. Ráadásul ez egy öngerjesztő folyamat, ugyanis ha nem beszélünk a politikáról, és nem hallgatjuk meg a többiek véleményét, akkor "kénytelenek vagyunk" csak a saját véleményünket figyelembe venni, és a legtöbb ember jól megérti magát önnmagával (én legalábbis csak ritkán veszekszem a saját nézeteimmel), ez azonban ahhoz vezet, hogy a saját véleményünk megszilárdul bennünk. Kijelenthetjük tehát, hogy minél kevésbé akarunk a politikáról beszélni, idővel annál kevésbé leszünk alkalmasak arra, és annál inkább csak a saját, egy (azaz másét nem ismerő) nézőpontunk lesz a mérvadó számunkra. Hívhatjuk ezt a jelenséget "öngerjesztő Sofőr-hullámnak" is, miután ilyen szép tanulmányt írtam most róla.
Nem tudom, hogy Ti hogy vagytok vele, de én nem szeretnék olyan ember lenni, aki folyamatosan csak egy oldalról nézi/véleményezi a dolgokat, épp ezért hallgatom meg mások (akár szélsőséges) nézőpontjait is, és olyankor is csak bólogatok, amikor valaki mondandójából egyértelműen kiderül, hogy olyan dolgokkal/számokkal/nevekkel dobálózik, amiről nem tud(hat), csak hallotta mások beszélgetésének foszlányát, és abból továbbgondolja a saját véleménye alapján. Mellesleg így születnek a legendák is.
Szeretnék ehelyett olyan ember lenni, aki észreveszi mindkét oldal hibáit, és méginkább olyan lenni, aki elismeri a tényleges pozitív intézkedéseket függetlenül attól, hogy milyen "színű" ember hozta azokat.
Szeretnék olyan ember lenni, aki meghallgatja barátai, ismerősei véleményét; és akinek meghallgatják ugyan ezek az emberek a véleményét; de leginkább szeretnék olyan ember lenni, akinek a politikai hovatartozása helyett az érdemi mondandót hallják meg a beszélgetőpartnerei, és akiről pontosan tudják, hogy ha valamiben nincs igaza, akkor észérvekkel meg lehet erről győzni.
Ahhoz azonban, hogy ezek megvalósulhassanak, elengedhetetlenek az olyan emberekre, akik hasonló képpen gondolkoznak, és akik szeretnék is tudni, hogy mi folyik körülöttük, és nem csak sodródni akarnak az árral. Sajnos (ahogy a világon mindenhol) Magyarországon is jellemző, hogy a lapok annak megfelelően közölnek cikkeket, hogy milyen "színűek", és ha nincsenek emberek akik megbeszélik a véleményüket (tehát politizálnak), akkor kénytelenek vagyunk mindent elhinni a médiáknak (akik pedig pártállásuknak megfelelő cikkeket közölnek - ez az "öngerjesztő Sofőr-hullám" második törvénye).
Újra felteszem tehát a nagy kérdést: politizáljunk-e?
Már rég óta rágódom egy szerintem fontos kérdésen: politizáljunk-e?
A kérdés roppant egyszerű, és szerintem alapból mindenki ugyan azt válaszolná rá: NE!
Ellenben , ha jobban belegondolunk a kérdésbe, akkor máris nem olyan egyértelmű a válasz! Lassan-lassacskán felnövünk mindannyian, ki előbb, ki később. Eljött az az idő, hogy közülünk majdnem mindenkinek van már munkahelye, komoly kapcsolata, és lassan rájövünk arra is, hogy már nem az a legfontosabb, hogy este melyik kocsmában találkozzunk. Páran közülünk már elhagyták a szülői otthont, és már ízlelgetjük az élet azon oldalát, hogy a havi kiadás nem a vásárlandó ruhákat/söröket/PC-alkatrészeket jelenti, hanem bizony létezik egy olyan fogalom, hogy "rezsi". Akik sikeresen leszakadtak az otthoni kasszáról, azok megtapasztalhatták, hogy a kajaköltség nem egyenlő a gyorsbüfé, vagy a kajálda alkalomszerű látogatásával, hanem bizony van egy nagy fehér láda, ami ideális esetben hideget csinál magában, és hajlamos a kiürülésre, ami ellen bizony cselekedni kell, mert helyettünk tölti fel már senki, és akkor az egészséges étkezésről még nem is beszéltünk... Aki még nem számolt utána, meg fog döbbenni, hogy egy felnőtt ember egy hónapban mennyi pénzt képes "megenni". Sajnos keveseknek adatott meg, hogy kapjanak egy házat vagy lakást, és bizony-bizony egy albérlet, vagy a saját lakóegység törlesztőrészlete nem két forint...A felsorolást folytathatnánk napestig, de szerintem mindenki érti a lényeget. Ha belegondolunk, mindegyikőnk életszínvonala jelentősen függ attól, hogy mi történik "odafenn". Sokan - ahogy magam is - a struccpolitikát részesítik/részesítették eddig előnyben. Nem akarunk beszélni róla, mert az nem változtat semmin; mert a másik véleménye más, és nem akarunk konfliktust; vagy mert egyszerűen nem értünk hozzá. Ezek a leggyakoribb kifogások, hogy miért ne politizáljunk. Persze legtöbbünknél ez ennél öszetettebb, és legtöbbször ezek keveréke a valóság. Ha a saját példámból indulok ki, akkor elmondhatom, hogy nem foglalkoztam a politizálással, amikor a "felnőttek" arról beszéltek, mert jellemzően vita lett a vége; ennek köszönhetően vajmi kevés valós tapasztalatom volt a témával kapcsolatban, tehát máris két kifogás érvényesült egyszerre.
Mostanában azt vettem észre, hogy az minden embernek van véleménye, csak nem feltétlenül osztja azt meg másokkal a fent említett okok miatt. Aki megosztja, az is úgy, hogy nem feltétlenül jártasabb a témában. Észrevettem továbbá, hogy az emberek túlnyomó többsége foggal-körömmel ragaszkodik a véleményéhez, már-már személyes küldetésüknek tekintik, hogy elmondják másoknak: nekik van igazuk (a politikai nézeteikben, ahogy sokminden másban is). Ezek az emberek, akik nem hallják meg a beszélgetőpartnerük szavát, és ezek miatt az emberek miatt kerüli mindenki a politizálást, és az ilyen szituációk miatt nem beszélünk politikáról. Ráadásul ez egy öngerjesztő folyamat, ugyanis ha nem beszélünk a politikáról, és nem hallgatjuk meg a többiek véleményét, akkor "kénytelenek vagyunk" csak a saját véleményünket figyelembe venni, és a legtöbb ember jól megérti magát önnmagával (én legalábbis csak ritkán veszekszem a saját nézeteimmel), ez azonban ahhoz vezet, hogy a saját véleményünk megszilárdul bennünk. Kijelenthetjük tehát, hogy minél kevésbé akarunk a politikáról beszélni, idővel annál kevésbé leszünk alkalmasak arra, és annál inkább csak a saját, egy (azaz másét nem ismerő) nézőpontunk lesz a mérvadó számunkra. Hívhatjuk ezt a jelenséget "öngerjesztő Sofőr-hullámnak" is, miután ilyen szép tanulmányt írtam most róla.Nem tudom, hogy Ti hogy vagytok vele, de én nem szeretnék olyan ember lenni, aki folyamatosan csak egy oldalról nézi/véleményezi a dolgokat, épp ezért hallgatom meg mások (akár szélsőséges) nézőpontjait is, és olyankor is csak bólogatok, amikor valaki mondandójából egyértelműen kiderül, hogy olyan dolgokkal/számokkal/nevekkel dobálózik, amiről nem tud(hat), csak hallotta mások beszélgetésének foszlányát, és abból továbbgondolja a saját véleménye alapján. Mellesleg így születnek a legendák is.
Szeretnék ehelyett olyan ember lenni, aki észreveszi mindkét oldal hibáit, és méginkább olyan lenni, aki elismeri a tényleges pozitív intézkedéseket függetlenül attól, hogy milyen "színű" ember hozta azokat.Szeretnék olyan ember lenni, aki meghallgatja barátai, ismerősei véleményét; és akinek meghallgatják ugyan ezek az emberek a véleményét; de leginkább szeretnék olyan ember lenni, akinek a politikai hovatartozása helyett az érdemi mondandót hallják meg a beszélgetőpartnerei, és akiről pontosan tudják, hogy ha valamiben nincs igaza, akkor észérvekkel meg lehet erről győzni.
Ahhoz azonban, hogy ezek megvalósulhassanak, elengedhetetlenek az olyan emberekre, akik hasonló képpen gondolkoznak, és akik szeretnék is tudni, hogy mi folyik körülöttük, és nem csak sodródni akarnak az árral. Sajnos (ahogy a világon mindenhol) Magyarországon is jellemző, hogy a lapok annak megfelelően közölnek cikkeket, hogy milyen "színűek", és ha nincsenek emberek akik megbeszélik a véleményüket (tehát politizálnak), akkor kénytelenek vagyunk mindent elhinni a médiáknak (akik pedig pártállásuknak megfelelő cikkeket közölnek - ez az "öngerjesztő Sofőr-hullám" második törvénye).
Újra felteszem tehát a nagy kérdést: politizáljunk-e?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
