Vasárnapi sütögetés

Egyszer volt, hol nem volt, a Dunán túl, hol a Mecsek lábánál a vakond túr, volt egyszer egy éhes társaság, akik kitalálták, hogy együtt étkeznének a közelgő vasárnapon. Egyikük fel is vetette, hogy a hamburger remek étek lenne. Ekkor tréfáiról hírhedt fogathajtó barátjuk felkurjantott, hogy olyat ő is szeretne enni, viszont vasárnap világot látni akar menni. Ez a pár jó barát megegyezett, hogy akkor falnak burgert, ha pajtásuk a vándorútról visszaérkezett. Így hát más kaja után gondoltak. Tanakodtak, tanakodtak, mire a szépséges és nagyon okos, de szerény, pont ezért tökéletes és hihetetlenül népszerű királykisasszony (én) kitalálta, hogy pizzát kéne sütni abban a kemencében, ami annak a lovagnak a hajlékában van, akiért úgy epekedik. Erre a nagy, erős és szívdöglesztő lovag, aki egyébként megállás nélkül beszél, azt tanácsolta, hogy ezt is, és minden hasonlóan jó étket tartogassunk olyan alkalomra, mikor létszámunk teljes. Így ezen hét utolsó napján a menü hús lesz, s kinek mi jó falat.