Tanárnő kérem, ...

Biztos mindenki emlékszik kis iskolás korából arra tyúkanyó jellegű kedves tanítónénire, aki biztonság érzettel tölt el, aki, ha megdorgál valamiért lelkiismeretfurdalásod lesz, és olyan meleg szeretettel néz rád, kicsit Anyukádra emlékeztet. Ő igazi tanító, akinek ez nem szakma, nem hivatás, hanem az élete.
Ilyen karakter az az Oktató, akitől Sofőr és én a Fizikát hallgatjuk a Pollackon. Csak néhány apró vicces hiba csúszik ebbe a képbe. Például, hogy nem vagyunk 6-8 éves kis lurkók már.
Amikor a számunkra első, az előadóhölgy számára második "konferenciára" (mert Ő így hívja az előadást) belépett, én egyből megkérdeztem magamtól, hogy a takarítónő miért most jön? Miután letörölte a táblát, közölte, hogy Ő az oktató, majd kiosztotta a ZH-kat amiket meg kellett írnunk. Én többet tudtam mint Sofőr, mert nem csak a nevemet, hanem az EHA kódomat is felírtam. Ő akkor még pállottszájúkisgólyaként csak a nevééig jutott. A következő konferencián ennek a ZH-nak a komoly verzióját írtuk.
Azaz csak írtuk volna, ha nem csúszik egy apró málőr a dologba. Nevezetesen, hogy sikerült két feladatot abból a témakörből kiválasztani, amit csak a ZH megírás után vettünk. Furcsáltam is, hogy ilyen mennyiségekkel nem találkoztam a felkészülés során.
Így telnek mókával és kacagással a felsőoktatásban eltöltött napjaink Sofőrrel.