2009. július 13., hétfő

kapuvári duhajkodás


Ha már így fent vannak a képek, elmesélném, hogyan is éltem meg én ezt a könnyed hétvégét. Szal Leslienek meg Katának nem tudom honnan támadt az az elvetemült ötlete, hogy bulizni hívnak minket leendő kapuvári házukba, de hát remélem nem bánták meg... Mondjuk nem is zúztunk annyira, nem tört el semmi... öregszünk.
Azért én kiegészíteném saját élményeimmel, minden nap végén, dőlt betűkkel (Sofőr)

Pénteken Tamás szedett össze minket elég korán, ami azt illeti, de nem volt gáz, csak Picire kellett várni szokás szerint :). Nem is tudom pontosan hány óra alatt értünk oda, 4 körül asszem. Én többnyire
streer fightereztem Pici laptopján, és poke-olgattam a többieket, nehogy unatkozzanak ott nekem.
Odaértünk nagy nehezen annak ellenére, hogy Tamás GPS-e párszor át akart minket cseszni. Nekem rögtön az volt az első, hogy egy sört kapjak a kezembe, azt' végre kiélvezhessem annak a városnak nevezett falu adta csendet és nyugalmat. Kata készített nekünk überfincsi lasagnét, azt kajoltuk ezerrel. Korábban megemlítették, hogy még lovak is vannak, fú mondom tuti lovagolok egyet, mekkora királyság már. Sajnos nem hátas lovak voltak, hanem ilyen fogathajtó fajták. Nemgáz, azért még összehaverkodtunk velük, jó arcok voltak minden szempontból, és legkevésbé sem szégyenlősek :). Volt ott még egy kutya is, valami spánielszerű nem tom, Mazsolának hívták, ha minden igaz... Gyanítom, hogy energiaitallal itatják, mert pörgött össze-vissza mint a gép. Mi is úgy gondoltuk, hogy jót fog tenni valami, ami felpörget minket, ezért elbandukoltunk 100 méterrel arrébb a helyi kocsmába, ahol Leslie egyik húga, Anikó csapolta nekünk a kávét. Fel is hörpintettük rögvest, és már mentünk is vissza, mert kezdtünk éhesek is lenni ám... Vagy csak én gondoltam így? Mind1, a húst már bepácolta Kata, Tamásék meg pöpec salátát dobtak össze hozzá. Közben szépen bemutatkoztunk Leslie szüleinek, mamájának, meg az apja házipáleszének is. Estére már megérkeztek Leslie barátai is, szal jópáran összegyűltünk a vacsira. Imádom az ilyen pácolt-grillezett húst, úgyhogy (kivételesen) nem fogtam vissza magam és tömtem magamba annyit, amennyit csak bírtam, mányífikó volt. A sör is csúszott rendesen, szal elbohóckodtunk elég sokáig, nálam Pici forgalomirányítása tetőzte a napot.
Az út nagyjából eseménymentes volt, leszámítva természetesen Bálintot. Érkezés után kipakoltunk, majd kitaláltuk, ki hol alszik, persze nem ott aludtunk. Később átmentem Lesliehez, aki csak annyira várta a futárszolgálatot az új fegyverekkel, hogy megkért, füleljek én is, hátha meghallom a jellegzetes diesel Ford Transit hangot, de Ő türelmében még a benzines Skodákra is felpattant, hogy "Nem ők azok?". Mivel éhesek voltunk, rövid időre feladtuk, és mentünk inkább lasagnezni. Még le se nyeltük az utolsó falatokat, mikor Leslie szaladt vissza Picivel a hóna alatt várakozni. Miután megjöttek a csomagok, csak akkor kezdődött az élet. Házigazdánk kifejezetten örült, mikor mindent megkérdeztem, hogy "ez mi?", "ez hogy működik?", "ez kié?" stb. Persze Pici már mindent végigkérdezett. És utána jöttek a társ-vásárlói, ugyanis többen rendeltek a fuvarköltség-spórolás miatt. Ők is természetesen mindent megfogdostak, megnéztek, megkérdeztek, és leginkább nem akartak menni sehova Laci nagy örömére. Lassan, csendesen az idegbaj szélére sodródott, és azt lestem, hogy mikor kezd el üvöltözni, de ez hála égnek elmaradt.
A kutya Maszat volt, és nem Mazsola, ha minden igaz. Valamikor éjfél körül Leslie kiadta a parancsot, hogy menjünk aludni, mert holnap korán (nem Biblia) megyünk Airsoftozni, én elkaptam a fogkefém, és akartam szólni a többieknek, hogy azért arra vigyázzanak. Az eredmény lent látható. 10 perccel később már aludtam is. Mondjuk magamat ismerve jobb is, mert kezdtem erős lenni a piától.

Szombaton hajnali 10kor már fel kellett kelnünk, mert mentünk
airsoftozni Leslie jóvoltából. Kimentünk valami roncstelepre, nagyon feelinges volt. Megismerkedtünk több vérbeli airsoftos arccal, akik szintén jófejek voltak, de jobb velük egy csapatban lenni, mint ellenük. Kapott mindenki stukit, meg ruhát, védőfelszerelést, nagyon ki volt ez találva. Nekem mondjuk csak egy pisztoly jutott, de azzal legalább tudtam hősködni. Nem is volt nagyon más választásom, mert közelről ér csak valamit az ilyen 100 golyót másodpercenként lövő gépfegyók ellen. Azért tudtam így is frag-elni, hátulról ajtóberugós támadás, meg ablakon beugrás, vetődés... Nagyon jó móka volt, ezerszer jobb mint a paintball, még így noobként is elgondolkozom azon, hogy kéne venni legalább egy pisztolyt, azt' itthon is játszani a kispajtásokkal. Na, hát jól el is fáradtunk, jól be is kajáltunk utána pár megahamburgert, és nekiálltunk normálisan inni. Előkerült tequila bácsi és hubertus néni is a hűtőből; nem maradtunk szárazon, az a lényeg. Mennyei paprikás krumplit csináltunk az asztalra, illetve én is próbáltam volna segíteni benne, de Tamás elzavart még a krumplihámozástól is, érthetetlen... Mondanom sem kell, de ismét csak jóllaktam, elfetrengtem ott, ahol csak tudtam, míg a többiek pókereztek nagyokat. Utána volt még egy kis tánci-tánci mindenféle zenére, és a szomszédok nagy örömére. Katáék is teljesen jól voltak már, ám kisvártatva, Picivel az élen, sorra kidőltünk, mint a zsák.
Kb. 6-kor keltem, utána 20 perceket aludtam 8-ig, majd elmentünk KVzni. Az Airsoft tényleg veri a paintballt! Már tervezzük a fegyvervásárlást (pisztoly kb. 10-15eFt!)! Volt néhány csúcs pillanat, kezdve a helyszín biztonságossá tételével, hogy senki ne essen bele a gödörbe, amiben a múltkor Leslie elmerült fegyverestül a vízben. Ráhúztunk 2 autót is, amiket én megemeltem, a többiek meg toltak-húztak. Persze Bálint így is félig beleesett. A következő vicces jelenet, mikor megérkezett a roncstelepre két autószerelő, és megláttak minket terepmintásban, hatalmas mordályokkal a kezünkben (nálam pl. G36C volt, de a mellettem sétáló Soma kezében egy AK47 feszített), és nem mertek kiszállni a kocsiból. Később Tamással volt egy hatalmas körünk, mikor ketten megsemmisítettük Leslie csapatát nemes egyszerűséggel. A game után meglátogattuk Leslie körzetét is.
A kaja ismét kitűnő volt, az esti ivás szintén nem maradt el. Eleinte kedvesre ittam magam, majd mikor érezni kezdtem, hogy most jön a mocskosul-bunkó-Sofőr-részegség, inkább aludni tértem. Ha jól emléxem, még Pici előtt.

Vasárnap kómásan, de frankó kis emlékekkel vágtunk neki a kanyargós hazaútnak, és lőttük be a bolond gps-t bízván abban, hogy most hasznunkra lesz.
Kb. így ennyi jutott eszembe az éjszaka közepén, jó volt nah, és jó volt megosztani veletek.
Vasárnap még kaptunk régi ismerősöket Szlovákiából, és Forma1 közben elfogyasztottuk Pizzánkat. A hazaúton "kis" kitérővel kiraktuk Picit a Zoliék balatoni nyaralójánál, ahol Zolin kívül Apy, Dani és Kesze várta. Utána irány Siófok, meglátogattuk Istiéket családi nyaralás közben, majd csobbantunk mi is egyet a nem túl meleg Balatonban.
Tényleg jó volt, nah!

U.i.: Fogkefeeeee!:


5 megjegyzés:

  1. jha így már kerekebb a story. aza baj hogy nem lehet beállítani azt, hogy mutassa, hogy ketten írtuk a bejegyzést, vagy legalábbis én nem jöttem rá hogyan kell.

    VálaszTörlés
  2. fú, hát én ilyen lehetőséget nem is kerestem... két embernél, még egyértelmű (dőltbetű), több esetén meg kitudja... az is lehet, hogy lehet több színnel is írnei, de nemtom, mert nem néztem

    VálaszTörlés
  3. lehet jobb lenne -még ha ugyanarról az eseményről van szó- külön bejegyzést írni, az illető szemszögéből. nekem ez így fura hogy többen írunk egy bejegyzést, nincs is lehetőség megjeleníteni hívatalosan hogy most hányan írták...
    szóval szerintem ezt hanyagoljuk..
    mit gondoltok?

    VálaszTörlés
  4. okka!
    eredetileg csak pár sorral akartam kiegészíteni, a franc se gondolta, hogy így megszalad a kezem :P

    VálaszTörlés
  5. jah amúgy a kapuvári szúnyogok sokkal köcsögöbbek mint a pécsiek!

    VálaszTörlés