Utazas

Utazas

Amikor az ember 11 orat ül egy autoban, bar 6 masik emberrel együtt, megis kisse egyedül erzi magat. Egyre tavolabb kerül azoktol, akiket valojaban ismer, es egyre közelebb, azokhoz, akiket ismet ismer. De a kettö között ott van 11 es meg nehany ora egyedül. Autopalyan nincs sok latnivalo, föleg nem delutan 4 utan, amikor is mar sötet van, vegkepp nem lathatok mast az ablakban, csak önmagamat. Beszelgetesekbe nem sürün elegyedek a masik hat szemellyel, valahogy nincs kedvem az ilyesmihez. Az idö elörehaladtaval egyesek kiszallnak a kocsibol, nagyvarosban vagy csak egy kisebb benzinkuton, soha többe nem talalkozok velük. A mellettem ülö vöröses hölgy Coelho A Zahir cimü könyvet olvassa. Coelhonak vannak jo könyvei. Olvastam töle egyparat, tanulsagos müvek. Coelho mindig valamilyen elethelyzetet mutat be, olykor misztikus meglatasok szerint, s mikor meglattam, hogy ez a lany olvas, hat ugy döntöttem, amig a napfeny megengedi, hasonloan jarok el.

A kabuli könyvarus nem a leghiresebb könyvek egyike. 2001 szeptember 11-e utan egy norveg ujsagironö kiment Afganisztanba körülnezni. Hat hetet töltött katonai területen, es testközelböl figyelte a talibok elleni offenzivat. A talibok bukasa utan indult tovabb, novemberben erkezett Kabulba, az afgan fövarosba. Egy könyvesbolt vezetöje volt az elsö ember, akit megismert, akivel mar nem merültek ki a temak katonasagnal, es haborus taktikaknal, beszelgettek törtelenemröl, irodalomrol, kulturarol.

Az afgan könyvek szomoru utat jartak be, egettek öket a kommunistak, a mudzsahedek fosztogattak, a cenzura miatt a rendörseg is csökkentette a könyvek szamat szaz es szazfele modon.
Amikor Asne Seierstad norvég újságírónő a 2001. szeptember 11-ei New York-i terrortámadást követően három hónapot töltött Afganisztánban, neves skandináv lapok tudósítójaként meglatogatta a Szultan csaladjat, akkor döntötte el, hogy megirja ezt a könyvet, az ö csaladjarol, mert ez a valodi Afganisztan.
Ezt a könyvet erdemes olvasni.
A nyugati ember keptelen ugy latni a vilagot, mint a Közep-Azsiai hegyek lakoi. Nem tipikus afgan csaladrol szol a könyv. A tipikus csaladok videken elnek, nem tudnak irni es olvasni, az irástudatlanság: 64%-os az orszagban. Minden nap küzdelem az eletert.
Ezen a videken a legnagyobb ertek a csalad. A nyugatiak mindenhova rohannak, erdekeiket követik, es eltapossak, akit lehet. Egy afgannak soha nem jutna eszebe nagyanyjat, nagyapjat idösek otthonaba helyezni. Hiszen egymasert vannak.Egy afgan baratom mondta ezt.  Ö ugyan itt született Nemetorszagban, itt vegezte el minden iskolajat, de ugy kötödik a csaladban tanult ertekeihez, mint semmi mashoz.
A kabuli könyvarus sem tart mast fontosabbnak, mint a csaladot, es a törtenelmet. Van benne egy egeszseges nacionalizmus, egyszerüen annyi, hogy szeresd a hazadat, es tudj rola mindent, amit lehet. A könyvek elegetese, elvitetele es az iskolaztatas hianya erösen gatolja, hogy az emberek nagy resze megtudja az igazsagot, vagy hogy felvilagosult ertekeket kepviselhessen. Persze ez evidens. A Taliban kormany idejen az összes olyan könyvet elvittek, betilottak, melyek kepei elölenyeket abrazolnak. Ez az iszlam megsertese a szemükben. Afganisztan allamformaja jelenleg elnöki köztarsasag. A valasztasokon egy ember indult, leven hogy a masik visszalepett, es a lakossag haromnegyede nem tud szavazni, velemenyt nyilvanitani, amig nem tudnak olvasni. Igy a helyzet egyre rosszabb lesz.

Amig be nem sötetedik, olvasom a könyvet. Megdöbbentö neha, ahogy elnek. Azok alapjan amit en megszoktam keptelen volnek egy ilyen tarsadalmi közegben megszokni önmagamat.
Eleg egyetlen peldat felhozni, a hazassagot. Olyan, hogy szerelem, nem letezik. Ez az emberekbe bele van irodva, a szerelem csak vicc, jatek, a hazassag pedig nem erröl szol. Az a jo nö, akinek magas a hozomanya. Ferfi nem keri meg a nö kezet. A ferfi egyik rokona felkeresi a lany szüleit, es magas penzösszeget, es egyeb javakat ajanl fel a lany kezeert annak szüleinek. Minel inkabb huzakodik a lany csaladja, annal többet er a lany. Sonja a cimszereplö masodik felesege lett, leven hogy az elsö mar nem kepes a gyermeknemzesre. Sonjanak nem volt beleszolasa, visszautasithatta volna a nala joval idösebb ferfi ajanlatat, de akkor csaladjat örök romokba döntötte volna. Igy a jolet adott.
Hatalmas csaladrol szol a törtenet, a nagyanya 13 gyermeket nevelt fel, es minden gyermeknek megvan a maga törtenete.
Ha egy lany Afganisztanban szerelmes lesz, nem jo jel. Föleg az nem jo jel, ha talalkozik is a fiuval. A felnöttek nagy resze ugy gondolja, aki ilyen szemermetlen, az kesöbb is csak bajt okoz. Persze a szerelmet nem lehet csak ugy elhessegetni, vannak titkos vagyak, melyek versben jelentkeznek,melyek nehol a hazassagrol szolnak: “O, ti kegyetlenek, hisz latjatok az öreget/amint agyam fele tart/S meg kerditek miert sirok s tepem hajamat”, “O, Istenem, hat ujabb sötet ej var ram, - a te ajandekod/Egesz testemben remegek ujra/Var az agy a gyülöletes”.

A lazadas is felvillan a versekben: “Add a kezed, o, szerelmesem, s elrejtezünk majd a ret/füveben/hogy szeressük egymast, vagy elhulljunk a tördöfesek alatt”


“A folyoba vetem magma, de az ar nem visz magaval./Szerencses a ferjem, ujra meg ujra kisodrodom a partra.”


“Holnap reggel megölnek miattad/ne mond, hogy nem szerettel…”

1996 szeptembereben a talibok bevonultak Kabulba, tizenhat rendeletet tettek közhirre a Radio Shariaban:

- A nöi test közszemlere tetelenek tilalma,


- a zene tilalma, a borotvalkozas tilalma,


- kötelezö ima,


- a galambtenyesztes es a madarviadalokt tilalma,


- a narkotikumok es azok hasznalaloinak megsemmisitese,


- a sarkanyeregetes tilalma,


- a kepek sokszorositasanak tilalma, a szerencsejatek tilalma,


- a brit es amerikai hajviseletek tilalma,


- a kölcsönkamat, valamint a penzvaltasi es tranzakcios költsegek tilalma,


- a kiepitett folyopartok menten valo mosas tilalma,


- a zene es a tanc tilalma az esküvökön, a dobolas tilalma,


- a nöiruha-varras vagy a nökröl valo meretvetel tilalma szabok szamara,


- a varazslas tilalma.

Ezen kivül egy a kabuli nöknek szant felhivas: nem hagyhatjak el otthonaikat, ha igen, azt csakis az iszlam vallas szerint tehetik….”Az iszlam a megszabaditas vallasa, es ugy rendelkezett, hogy a nöknek bizonyos fajta meltosagot kell tanusitaniuk.”

Hihetetlen törtenetekkel van tele a könyv, egyszerüen nem lehet letenni. De muszaj, hiszen besötetedik, es mar nem latni az olvasashoz. Valahol mar Nemetorszagban jarunk, a nemet hatar es Nürnberg között, az autopalyan. Mar nem lehet mit tenni, vagy nezek magam ele, vagy hallgatom a velem együtt utazok beszelgeteseit. Az egyik lany, telelni fog Nürnbergben, majd kesöbb Brüsszel fele veszi az iranyt, spontan, egyedül. Egy masikrol kiderül, hogy kethetente utazik ezzel a Transittal Nürnberg es Budapest között.

Innentöl mar csak ket ora az ut, de a vonatot mar nem erem el Frankfurtban. Fel 10kor szallok ki a föpalyaudvarnal, a vonat 21:21-kor elment. A legközelebbi jarat fel 12 kor indul. Kimegyek a föbejarat ele cigizni. Az elsö ember, aki odajön hozzam, ker egy cigit. En adok, mert miert ne, de ekkor egy nemet srac, aki fel meterre tölem füstöl, azt mondja, hogy minden ötpercben fog jönni egy. Igaza is lett, de nem osztogattam a cigit tovabb. Telefonjarol felhivtam, Haidert, az egyik afgan baratomat, hogy ejjel kettöre erkezem a kollegiumhoz. Miutan a nemet srac felfigyelt ra, hogy Siegenbe tartok, felajanlotta, hogy Giessenig utazzam velük, ott ugyis at kell szallni. Hat addig sem az esöben allok, es az idegeneket figyelem… felszalltam velük a vonatra. Negy nemet srac es egy nagypapa koru nemet uriember a tarsasagomban röpke haromnegyed oras vonatuton. Sörrel kinalnak, en meg barackpalinkat kostoltattam velük, meglehetösen jo velemenyt kapva eme hungarikumrol. Az egyik fiu 30 eurot ajanlott fel szüleimtöl kapott parnamert, de persze nem elado.

Giessenben ismet egyedül vagyok, söt olyannyira, hogy a palyaudvaron sincs ember. Harommnegyed 12, a siegeni vonat 0:11-kor indul. Nosza tekerek egy cigit, es varok. Amig Siegenbe nem erek, olvasok tovabb.

Ejjel kettöre vegre megerkezem, az utam igy mindent egybeszamolva 20 oran at tartott. Baromi faradt vagyok. A föpalyaudvarrol taxi a kollegiumig, Haider mar lenn var a kapu elött. Vegre vege az utnak, hihetetlenül jo itt. Olyan mintha az ember hazamenne, mindent ismerek. De egyben minden mas is, a dolgok sokat valtoznak par honap alatt. Alig van mar itt ember, akit ismerek. Az egyetlen nö, akivel joban voltam, a lengyel Natalia, akkor, amikor en legutobb, elhagyta az orszagot. Itt van Haider es Omed Afganisztanbol, Assad Sziriabol, es Just Gabonbol akikkel tudok nap, mint nap beszelni. Francois Marburgban lakik, miota lediplomazott, ott tudom meglatogatni, persze nincs messze ez a varos innen, ö is neha- neha itt van. Fadival meg nem talakoztam, de majd sor kerül ra. Nem kell a kollegiumban fel ora sem, hogy uj embereket ismerjünk meg. Haidernel aludtam ket napig, es addig jo viszonyba tudtam kerülni török lakotarsaval.

A srac Nemetorszagban született, es nem hajlando törökül beszelni. Jobb neki igy, mint nemet elni az orszagban. Az ok ismeretlen. Gitarozni viszont nagyon tud, szilveszter ejjelen orosz baratjaval duetteztek nagyon ügyesen a ping – pong meccs utan, amit a koli alagsori edzötermeben ejtettünk meg. Magyarorszag küzdött Oroszorszaggal, Afganisztannal, es Törökorszaggal. Hatalmas mennyisegü szilveszteri vacsora került kesöbb, az orosz szakacs kezei alol teritekre. En csak a magyar pörkölthöz hasonlo etelböl kostoltam egy keveset. Mas volt, kisse sok borssal szamomra. Azutan halk gitarzene, lagy dallamok, beszelgetes, es az ejjel lassan hajnalra virrad. Szilveszteri raketak..... a zuhanas lenyege: Eddig minden rendben…eddig minden rendben…